ŐZ (CAPREOLUS CAPREOLUS)
Az őz Európában igen elterjedt. A nálunk megtalálható alfaja Közép-Európa leggyakoribb és egyben legkisebb „nagyvadja”.
Magyarországi elterjedése:
A legjobb bakok a Tisza és a Kőrös folyók mentén, Szolnok és Békés megyében fordulnak elő. A dunántúli területek őzállománya általában közepes minőségű. Legfőbb élőhelye a lombelegyes erdő, erdőszélek és a vele határos gyepes, vagy mezőgazdaságilag művelt terület. Az erdősávok, erdőfoltok telepítésével az őz élőhelye is jelentősen javult. Kitűnően alkalmazkodott a mezőgazdasági környezethez.
Trófeája az agancs, melyet a bak visel és minden évben levet. A Magyarországon terítékre hozott őzek trófeái a világelsők között szerepelnek, bizonyítván a hazai őzgazdálkodás kiemelkedő színvonalát. A világranglista első tíz helyezettjéből 5 Magyarországon került terítékre.
Az őz vadászati idénye:
Az őzbak vadászata április 15-ével kezdődik. A vendégek jelentős része ezt az időszakot választja, mivel ekkor még a növényzet takarása nem túl nagy, így könnyebben lehet a legjobb bakokat puskavégre kapni. Vadászati szempontból különleges élményt nyújt az üzekedési időszak, mely július végére és augusztus elejére tehető. A vadász síppal utánozza a suta hívó, vagy panaszhangját illetve a gidahangot, s ilyenkor még a máskor oly óvatos, öreg bakok is puskavégre kerülhetnek.
Vadászati mód:
Őzre magaslesről, cserkelve vagy barkácsolva vadászunk. A suta és gida vadászata jellemzően a téli hónapokra esik.
MEZEI NYÚL (LEPUS EUROPAEUS)
A mezei nyúl egész Európában elterjedt vadfaj.
Magyarországon mindenütt megtalálható, de a Dunántúl jellemzően nagyvadas megyéiben számuk elenyésző, igazi otthonterületeit az Alföldön találjuk meg. A legjobb nyulas területek Békés, Csongrád, Szolnok, és Heves megyében vannak.
Állománysűrűsége tavasszal a mezőgazdasági területeken néha 50 egyed / 100 ha, kiterjedtebb erdőkben kevesebb, mint 10 egyed / I00 ha. Sok mezei nyúl a születés helyétől nem távolodik el 1 km-nél távolabb, a serdülők 2/3 része 500 m-es sugarú körön belül marad, amíg eléri az ivarérettséget. A mezei nyúl kizárólag nővényeket fogyaszt, tápláléklistája pedig igen széles.
Vadászati mód:
Vadászata valamennyi apróvadfajé közül talán a legfárasztóbb, hiszen igazán eredményesen csak hajtóvadászaton lehet rá vadászni. Ilyenkor bizony nem egyszer hosszú kilométereket kell a szántásokon gyalogolni a siker érdekében. Az ilyen nyúlvadászatokon 20-30 vadász és kétszerannyi hajtó részvételével kör- vagy U alakban fogják közre a sokszor 100-200 ha-t meghaladó területrészeket, s ahogy szűkül a hajtás, úgy próbálják az őszi mélyszántás félméteres barázdái közül a nyulat kiugrasztani és elejteni. Száraz vagy hideg időjárás esetén a nyúlban gazdag területeken a napi teríték elérheti a 200-300 db-ot is. Kevesebb vadász esetén fácán kereső vadászattal kombinálva is sikeresen lehet nyúlra vadászni, bár ilyenkor a teríték is szerényebb lesz.
FÁCÁN (PHASIANUS COLCHICUS)
Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és az óta nagy részén elterjedt. Napjaink leggyakrabban előforduló szárnyas vadfaja. Magyarországra több alfajt is betelepítettek, ezek kereszteződtek és kialakult egy hibrid, amit „vadászfácánnak” nevezünk. Előnyben részesítik a sík és enyhén lankás vidékeket. Optimális élőhelye a változatos, fás-cserjés vegetációjú vidék, ahol megfelelő táplálkozó-, szaporodó-, és búvóhelyet találhat.
Vadászati módok:
A hagyományos hajtóvadászatok mellett különös élményt jelentenek a kutyás keresővadászatok. Ráhajtások alkalmával 8 – 12 fős vadászcsoport a sűrűn fedett területeket állja le, és a hajtók egy adott jelre kezdik meg a hajtást. A nagyterítékű fácánvadászatok jellemzően így kerülnek megrendezésre. Kisebb vadászcsoportok esetében gyakori a keresővadászat vagy bokrászás. Ilyenkor 5-6 vadász néhány kutyás hajtóval, végig bokrássza az árokszéleket, csatornapartokat, nádasokat. Ilyenkor lehetőség nyílik nyúl és egy-egy felröppenő kacsa lelövésére is.